"Az 1790-ben épített, késô barokk stílusú templomot tagolt, hagymasisakos torony díszíti, az oldalhomlokzatok egyszerűek. A templombelsôt az építéssel közel egyidôs, klasszicizáló jellegű késô barokk oltár és szószék díszíti. Az oltárkép Krisztus feltámadását ábrázolja, 1787-bôl való. A bejárat fölötti oldalon klasszicista oszlopok U alakú karzatot hordoznak, amelyen díszes empire orgona áll." - Tárgyilagosan és lényegre törôen ennyit közöl a tordasi evangélikus templomról az 1992-ben kiadott gazdagon illusztrált "Evangélikus templomok Magyarországon" című könyv.

Az itt élôk számára azonban sokkal többet jelent ennél. Személyes és családi történetünk fontos állomásai kötnek ide bennünket. Sok tordasi család története több generáción, évszázadokon keresztül összefonódik a gyülekezet történetével. Keresztelés, konfirmáció, esküvô, gyülekezeti ünnepek, Istentiszteletek és úrvacsorai alkalmak, életünk fontos eseményei kötôdnek e helyhez. Nem is szólva arról, hogy a templom története hosszú idôn keresztül összekapcsolódott az iskola történetével is. A falu legrégebbi templomát a törökök elpusztították, köveit a késôbb betelepülô lakosok széthordták, házaikba beépítették. A régi templom falainak köveibôl épült a templom és a parókia között ma is álló kerítés. 1713. március 6-án a Varga Lôrincz és Juhász István vezetésével érkezô felvidéki evangélikusok egyezséget kötöttek Sajnovits Mátyással a letelepedésrôl, hitük szabad gyakorlásáról, a templomépítésrôl.

A felépült templomot azonban kis idô múlva, 1733-ban tűzvész hamvasztotta el, ekkor odavesztek a gyülekezet iratai is. Az újjáépített templomot 1767. márciusában újabb tűzvész pusztította el, ekkor leégett a parókia és az iskola is. A harmadik - ma is álló - templom Szikora Pál lelkészsége idején épült. 1787. április 17-én tették le a templom és a torony alapköveit és 1790. szeptember 8-án szentelték fel a templomot, amelynek tornyán eredetileg csillag volt. Az elsô renoválásra 1820-ban Balassovich Márton lelkészsége idején került sor Gyúró és Nyék lakóinak segítségével. Azóta több alkalommal kellett a gyülekezetnek templomát felújítania 1893, 1928, 1949, 1955, 1965, 1988 a renoválások évei.

Az eredetileg fazsindelyes tetôt 1949-ben cserélték palafedésre, ebben az évben alakították ki a parókia hátsó részében a gyülekezeti termet is. A templomtetô és a külsô vakolat jelenlegi állapota indokolttá teszi, hogy lehetôség szerint a közeljövôben újabb felújításra kerüljön sor. A harangok 1776-ban, 1793-ban és 1830-ban öntettek. Az I. világháború után csak az 1830-ban készített harang maradt meg. A Walzer cég által 1924-ben öntött két harang közül a nagyobbikat a II. világháborúban elvitték. Jelenleg két harangunk van, a nagyobb 1830-ban, a kisebb 1924-ben készült.

Az orgona 1855-ben épült, Szalay Károly székesfehérvári orgonaépítô munkája. 1861-ben újrahangolta, kitisztította a mester. 1934-ben új homlokzati sípokat kapott. Amikor 1965-ben villámcsapás érte a templomtornyot, az orgonaszekrény hátsó része is megrongálódott, a toronyszoba ajtaját belevágta a légnyomás az orgonába. Még abban az évben Kelemen Árpád tállyai orgonaépítô elvégezte a felújítást, bôvítést. Ekkor alakult ki az orgona jelenlegi 8 regiszteres összeállítása. Az elmúlt évek során a templom kitűnô akusztikai adottságai miatt több komolyzenei lemezfelvétel is készült nálunk.

Az oltár sajátos kialakítású, nem épült egybe az oltárképpel, körüljárható. Szent helynek tartjuk, azért, mert a templom felszentelésekor odaszánták Istennek azzal, hogy nem másra használjuk, nem más funkciót szánunk neki, csak ezt az egyet: legyen találkozási pont. Azaz: az imádság helye, a szentségek átadásának helye, az embert megszólító Isten és az Istent megszólító ember szavainak helye, az Istennel és egymással való megbékélés helye. A templom léte, története tanúságtétel, amint azt hirdeti az evangélikus köszöntéssé vált, 46. zsoltárból való idézet a templom bejárata fölött: "Erôs vár a mi Istenünk!"